2012. október 21., vasárnap

Nyárvégi


Sajnos idén nyáron nem sok időm volt az autóra. Augusztus elején akadt némi, de az már késő volt ahhoz, hogy a kasznival bármit is kezdeni lehessen, így az maradt a garázsban, hiszen két hét volt a munkahelyi hajtás kezdetéig.
Előkerült tehát a már majdnem kész alváz,




és az ülések, 




mert az egy egyszerű mérés alapján kiderült, hogy a sínek nem párhuzamosak és a távolságuk sem jó.
Az előző képen két fajta ülést láthatunk. Az egyik gyári, a másik -kívülről magát el nem árulva- házi.
Sajnos azt nem fotóztam le, de a fekete huzat és a rengeteg rozsdás szivacs alatt borzalmas hegesztések és mindenféle kocsmai széklábakból eszkábált fejtámla-keretek lapultak. Az átalakítás "igényességét" az alábbi kép is megerősíti. 
Pont jó  lesz nekünk az a gyári ülés.





Sajnos a sínek nem passzolnak ezért le kellett azokat fúrni a padlóról:



Aztán az üléskeretek segítségével a helyükre hegeszteni:






Mindkét ülés könnyedén berakható, állítható:




Aztán küszöb/fűtéscsatornák felpróbálása következett. 



Ezek az alkatrészek a karosszéria részét képezik. Ennél fogva kell az alvázzal összecsavarozni. Idáig a küszöb szerepét egy 80-as zártszelvény, a fűtéscsatornáét pár méter PVC szennyvízcső és pár PVC idom játszotta.




Festék spray-jel átjelöltem a padlólemez lyukait a küszöbre. Meglepő módon eléggé pontosak. Ez elég lényeges, a későbbi összeillesztésnél már nehéz lenne korrigálni a frissen festett felületek miatt.


Az idén -ha az időjárás engedi- még tervben van a homokszórás/alapozás a kasznin is, hogy kiderüljön mit kell beszereznem hozzá a jövő nyárig.

2012. június 14., csütörtök

Feltárás

Szóval az alváz van terítéken. Kapjuk szét!
Miután kiszedtem a futóműveket, hanyatt fordítottam, hogy megmutassa, mi vár rám.

Borzalmas hegesztések és lemezvastagságok:


Itt kicsit megriadtam, mivel a sporttárs ráhegesztett azokra a szép merevítő bordákra, amiből arra következtettem, hogy az alvázgerenda széle hiányozni fog.


Egy darab vendégacél Diósgyőrből, vagy talán Ózdról és némi hiányzó Wolfsburgból:


A padlólemezek eltávolítása után jól látszott, hogy van néhány fölös réteg:



Mindezektől megszabadulni nem volt egyszerű. Több napnyi szomszédzaklatás és pár csiszoló korong árán eljutottam idáig:


A padlólemez eltávolítása csak bemelegítés volt. Sajnos az alvázfej is hasonló kondícióban volt.   
A képen látható rész egy komoly merevítője az autónak, legalább annyira fontos, mint a repülőgépek a vízszintes vezérsíkja,


...így sajnos amputálni kellett :


Közben megérkeztek az új elemek, így a helyükre tudtam próbálni azokat:


A helyzet egészen bíztató volt, de a helyükre illeszteni rajz és mérés nélkül felelőtlenség lenne, mivel ezek az alkatrészek általában Brazíliában készülnek, de biztos nem Németországban.


Annak ellenére, hogy nem gyáriak a padlólemezek sem, elég nagy a különbség:


Alapos alapozás után felhegesztettem az első új cuccokat:


Előtte:


Majd kis kalapálás és hegesztés után:


Ezek után felkerülhettek a padlólemezek:



Most így állunk. Homokszórás, festés következik, majd az összerakás. De mikor?



2012. április 9., hétfő

A vég kezdete

...szóval lejárt a műszaki. 2011. tavaszán úgy döntöttem, hogy nem foltozgatok tovább, teljes felújítás kezdődik. Betettem az akksit a kocsiba és indítottam. Ismét könnyen beindult a 8 hónap pihenés után, nem tiltakozott, pedig a vesztőhelyre kellett mennie. Talán megérezte, hogy egy hosszú, de hasznos folyamat következik.



Sajnos az autó állapota aggasztó. Ez a szétszedés alatt egyre biztosabb lett.




Lassan haladtam a szétszedéssel, ügyelve arra, hogy mindent lefényképezzek. A csavarokat, apró dolgokat, elhelyezkedésük szerint elkülönítve, kisebb dobozokba gyűjtöttem.



Fogytak a dolgok. Ülések, kárpitok, ablakok, ajtók, elektromos berendezések 


és oda nem illő tárgyak:
Igen, ez egy szennyvízvezetékből épített fűtéscső. :P

Az első estére eljutottam odáig, hogy üres lett a csomagtartó és az utastér. Nem túl szívderítő. 




Másnap a motor kivétele következett, ami a bogár esetében nagyjából négy csavart jelent.




Aztán jött a kaszni és az alváz szétválasztása. Nem volt egyszerű, mivel elődöm mindent megtett azért, hogy ez a művelet ne legyen könnyű.


Sziloplaszt

és a jó vastag sík padlólemez (á la 90's) még vastagabban összehegesztve a karosszériával:



Ez a művelet majdnem egy napomba és kb. 15 db vágókorongba (ami kb. ugyan ennyi ezrest jelent) került, de harmadnap estére sikerült  szétválasztani az évtizedes kényszerházasokat.






Elsőként az alvázat fogom szétszedni és felújítani. Ennek elkészültéig a kaszni "B", a motor "C" vágányra kerül.



2012. március 11., vasárnap

Élet négy keréken

Ma egy kis ízelítőt adnék a bogaras életből. Elég sokan művelik a világon, így itthon is. Sokan ezer kilométereket bogaraznak egy találkozó kedvéért, mások viszont csak nézegetik a garázsban az autójukat, esetleg néha beindítják. 
Én leginkább normál autóként használtam, munkába járásra, kirándulásra, de gyakran szállított zenekari cuccot is.

2006 óta vagyok tagja egy bogaras e-közösségnek,  ( www.bogarhatu.hu ) ahol sok minden megtanulható. Én is sok hasznos tanácsot (szerelés közben, perceken belül) és rengeteg olcsó bogár-alkatrészt és felesleges kacatot


 gyűjtöttem be, s számos kiváló emberrel  ismerkedtem meg. 
A bogarazás "szakág". Jelentős kohéziós erő a birtoklása. Akármerre jártam a bogárral, ha egy márkatárs jött szembe, vadul villogtunk és integettünk egymásnak. 



Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy elmegyek egy-két találkozóra, mert ott biztos, sok szép bogarat látni...
A következő találkozó a naptárban (2009-ről beszélünk) egy májusi hosszú hétvégére esett és nem is messze tőlünk, Hortobágyon szervezte egy kedves ismerős ( www.hanyi.hu ) VWOODSTOCK (már jó...) néven. Ez jó lesz. Igen ám, de a bogárnak elég kicsi a csomagtere -bár kettő van-, így csak a minimumot vihetem. 

Ami befért:
  • egy sporttáska ruha
  • négy személyes sátor+ 10 cm-es szivacs
  • két szatyor kaja, krumpli, stb.
  • bogrács, bográcsállvány, camping tűzhely, pique nique kosár :)
  • camping asztal, napernyő, 2 szék, petróleum lámpa
  • akusztikus gitár
  • és egy láda tüzifa(!)

Nem is olyan kicsi ez!


Igaz, hogy nem láttam hátra, de elindultunk az első találkozónkra, Hortobágyra.




Majd pár hét múlva Kiskörére...






...ahol nagyon szerettem a felvonulást (is).




Majd Nyíregyháza







Persze ettől lényegesen több találkozó van egy évben Magyarországon, de ennyire futotta.

Az ősz is közelgett ezért úgy döntöttem, hogy az autót, elteszem a garázsba, ahol akksi ki, ablakmosó folyadék le és fél év pihenő következett

Aztán 2010 tavaszán megtartottam a"rituális" bogárébresztőt.





Ebben az évben sajnos nem jutottam el egyetlen találkozóra sem, így maradt az az 1-2 ezer kilométer élménynek, amit a hétköznapokban mentem. És sajnos csak annyi, mivel 2010 szeptemberében lejárt a műszaki vizsga és az autó állapota az előző téli-használatok miatt leromlott. Így nem ment volna át újra a rostán, ezért újabb fél év pihi és fejtörés jött....

folyt. köv.

2012. március 3., szombat

Ismerkedés


...szóval elindultunk haza. Fékpróba, kormánypróba még egyszer, aztán huss.

Nagyszerű élmény, főleg a hang. Fülig ért a szám. Egy darabig. Ugyanis 15-20 km után éktelen durrogás és rángatás következett. Persze. Nem is vártam mást az első úton. Murphy beült mitfahrer-nek. Mindezek ellenére 50-60 km/h-val hazaértünk. 

Itthon egy motortér-átnézés, elosztó fedél pucolás, próba, alig indul, 3 henger, milegyen, vegyük ki a gyertyát. Na ez nem egyszerű. Boxer motor lévén kicsi a hely a két oldalon. Speciális gyertyakulcs kellene, de nincs. Kedves bogaras ismerőseim szokták mondani, hogy az első gyertya csere 2 óra, a második tíz perc...így is volt. Gyertyapucolás, -visszaküzdés, indítás, megy, örülés. Egészen a következő próbakör 3. percéig, amikor is ismét elkezdődött a "műsor". Aznapra feladtam. "Majd holnap veszek gyertyát, rotort, megszakítót stb."
Másnap bevásároltam, mindent kicseréltem, plusz a karburátorhoz vettem egy tömítés készletet, szétszedtem, megpucoltam, összeraktam.


Következik a beállítás. Az autóhoz kapott (lengyel!) szerelési könyvből okosodtam a porlasztó adjusztálás terén. De jó, a nálam okosabbak leírták, nem kell megfejteni. Mondanom sem kell, hogy a helyzet nem lett jobb. 



Végül kiderült, hogy a kedves lengyel elvtárs kihagyott egy "apró" információ a könyvből, ami más  szakirodalmakban jelen van. Én bypass csavar néven akadtam rá, ami a porlasztómon tövig be volt tekerve, a könyvben nem lévén, így nem tudván, hogy mi is lehet az. Ennek folyományaként a keverék csavart bátran kitekerték, hogy egyáltalán járjon a motor, ami a gyertyák "beköpéséhez" vezetett.  Köszönjük.

Na, de térjünk vissza a Földre! Karbi beállítva, megy, azóta is. Következhet a kozmetika.

Az első természetesen a lila belső likvidálása. Latin lover-eket megszégyenítő habitussal téptem le az üléshuzatot, majd értetlenül álltam, hogy miért kellett ezt
eltakarni egy lila, márványmintás ronggyal. Aztán következtek a rozsdafoltok és a Skoda felni.
Sajnos elég sok helyre nem jutott Fobizán :) 



Úgy döntöttem, hogy részlegesen szétszedem


és deréktól lefelé kap egy festést.
(itt látszik, hogy ferde az autó)

A gyári felniket lecsupaszítottuk, alapoztam, fényeztem.


Vettem két új fellépőt és sárvédő tömítéseket, gyári kormányt és rádiót


és ilyen lett az összkép:

Lehet menni. 

Folyt. köv.